[14-1]
Nem tartott olyan sokáig a megbeszélés, ahogy számitottam, de a menedzserek feltartottak még egy ideig, hogy ajánljanak másokat is, volt akiről hallottam már, mondjuk Keiről a visual valami énekesről, ezek a japán dolgok néha még újak, valami új modelről is beszéltek aki Rukával dolgozik együtt. Ó a drága Ruka és a legjobb barát szenvedélye, olyan csodálatos látvány, ahogy szenved még miatta, ó ha tudná... erre elmosolyodtam aztán tovább enyelegtem az ittenieknek, majd távozásra állitottam magamat, igy kilépve az ajtón hatalmasat sóhajtottam mire megszólalt az őröm.
-Hihetetlen ez a személyiség váltás főnök... - mondta, amire hirtelen megfordultam és hatalmasat ütöttem a hasába, de nem engedhette meg magának hogy összeroggyon igy csak a gyomrához téve a kezét engedett be a kocsiba.
-Még egy ilyen és elvágom a torkod... -mondtam rideg hangon, amire csak bólintott és végül visszamentünk a night clubba.
//folyt -> Night Club//
|
 "Oh tehát feltűnt neki… hopsz". Felãlltam a székről majd még egyszer William felé fordultam mielőtt kiviharzottam volna a teremből. -Rendben. Meglesz- fogadtam el a kártyát egy vigyorral majd a zsebembe csúsztattam azt. Még egy pillantás az órára majd kiléptem a teremből, végig mentem a folyósókon majd a kijárathoz jutottam amin gyorsan távoztam. Gyors léptekkel közelítettem meg a húgom iskoláját ami nem volt túl messze, így hamar odaértem gyalog is. A kapuig mentem, ő már ott állt a táskájával várakozva. -Gyere Nana-chan. Menjünk haza-mosolyogtam a kishúgomra, majd megfogtam a kezét. Így sétáltunk egészen hazáig, kisebb megállókkal egy-egy boltnál. Mikor hazaértünk jöhetett az esti rutin. Nana-chan elmesélte hogy holnap szeretne ott aludni az egyik barátnőjénél, és hogy szabad-e. Természetesen megengedtem neki, Összeütöttem valami vacsora félét, fürödtünk majd elaltattam Nana-chant. Holnap semmi dolgom sincs, nem terveztem semmit. Ekkor eszembe jutott a kártya… elővettem a zsebemből. Egy darabig nézegettem, majd felvázoltam a holnapi menetrendemet. Ez után olyan fáradt voltam, hogy a székemben elaludtam. … Reggel drága szöszi húgocskám ébresztett fel. Csináltam magamnak és neki reggelit, majd felvettem egy fekete nadrágot, sárgás barnás pólót és egy bordó pulcsit. Nana-chant is felöltöztettem és mivel indulni akart a barátnőjéhez, elindultunk oda. 15 perc múlva meg is érkeztünk. Ott elbúcsúztunk majd elindultam a városba. Előkaptam a kártyát és azt a bizonyos helyet kezdtem kutatni, az utcákon járkálva, kezemben a kártyával.
|
Egy ideig figyeltem, hogy a családjára terelte a dolgot, segitenek, megvédik, "igen ilyen egy család, van aki félt, van aki fizet ha bajba jutsz. Nem rossz..." gondoltam magamban, majd feltűnt, hogy egyre többször elveszitem a szemkontaktust a fiúval, egy ilyen pillanatban én is odanéztem, ahova ő, az pedig nem más volt mint az óra. "Tehát siet valahova" - tettem hozzá még magamban, majd sóhajtottam egyet.
-Legyen ennyi elég mára, látom sietsz valahova, egyre többször pillantasz az órára, semmi gond, hiszen utolsó pillanatban szóltak valószinűleg, ne aggódj többször fogok jönni látogatóba - mosoly mellett a fiúra kacsintottam, aztán felkeltem az asztalról és összepakoltam a papirjaimat és biccentettem a biztonsági emberekben, testőrömnek vagy mi a szösz volt. Igazából csak disz, mert nem kell nekem védelem, de kell a látszat. Odafordultam a fiúhoz és odanyújtottam a kártyámat, amin a clubbom logója volt.
-Ha elég bátor vagy látogass majd meg...
|
"Ugyan miért? Gyönyörű szemed van" vigyorogtam magamban. -Már mondták hogy fura a gondolkozásom.- mosolyogtam bele a szép kék szemébe. -Mindig van valami célom… azért csinálom mert élvezem, régebben is ebben leltem örömömet.. Mondhatni a családom adja azt a bizonyos lelki löketet amivel képes vagyok így gondolkodni-mosolyogtam. Gyorsan rápillantottam a falon lógó órára majd magamban kijelentettem, hogy a húgom hamarosan végez a sulival így lassan indulnom kellene érte. Ezt nem közöltem vele, még van pár percem, avagy 'ráérünk még'. Bár egyre sűrűbben pillantottam az órára. A szemem a kék szempár és a kattogó szerkezet között cikázott kétpercenként.
|
-Meglepő, senki nem meri itt velem ilyen sokáig tartani a szemkontaktust... -tettem hozzá miután a fiú befejezte, bár tudtam, hogy nincs köze a beszélgetésünkhöz de valahogy kiakaródzott a mondat a számból, majd eltünődtem azokon amiket mondott. Szóval semmi komoly szerepe nem volt még, végül is ezzel nincs is baj, mivel nagyon friss még itt a baj azzal van hogy nem tudja mit akar magával kezdeni a jövőben, igy hirtelen unatkozó arcot vágtam, hogy ráijesszek mindenkire igazából, aki itt van a teremben.
-Mi vett rá, hogy belekezdj ebbe a szakmába? - tettem fel a kérdést, lekönyökölés után a tenyerembe helyeztem az arcomat és úgy figyeltem a fiút.
-Érdekes, ha nem tudod mit szeretnél a jövőben, hogy akarod a legtöbbet kihozni magadhoz? Utóbbihoz is cél kell és az előbbi a cél, fura gondolkozású kölyök vagy...
|
Parancsára leültem vele szembe és úgy figyeltem a szemeit amik kifejezetten tetszettek. Figyelmesen hallgattam amit mondott, és néha-néha bólintottam egyet. -Ami azt illeti, csak pár hónapja kezdtem.- mondtam a tarkómat vakargatva ugyanis nem volt meg egy éve sem.. -Leginkább sorozatokban kaptam helyet.-gondolkoztam el. -Még nem tudom hogy a jövőben mit várok el magamtól pontosan, jelenleg a legtöbbet akarom kihozni magamból.-fejeztem be mondandómat. Egy kis ideig a szék lábát fürkésztem, de William szemei érdekesebbnek bizonyultak úgyhogy inkább ránéztem.
|
"Hm pont hamlet, választás jó, de lássuk, hogy a munkás is jó lesz-e" gondoltam magamba, majd megvártam az adott tiz percet és kezdésre intettem a fiút, aki nekiállt a darab eljátszásának, mint brit több tapasztalatom van ilyen darabokhoz mint másoknak szokott lenni, ezért kihallottam a fiú hibáit, igy olykor-olykor jobbra-balra mozgattam a fejemet és erőteljesen gondolkoztam, volt még egy féle teszt a tarsolyomba, ezért arra intettem a fiút, hogy üljön le én pedig vele szembe ültem le és kézfejeimen támasztottam meg a kezem, majd levettem a szemüvegem és úgy néztem mélyen a szemébe.
-Mondjuk, hogy ezzel a teszttel meg vagy, akkor beszélgessünk, de közbe mondok néha érzelmeket, szeretném ha olyan hangsúllyal mondanád, amit mondani akarsz... gondolom ennél nehezebb teszted még nem volt... ne haragudj érte, szeretem a legjobbak legjobbjait kiválasztani...-mondtam kedvesen mosolyogva.
-Hm akkor mi lenne ha mesélnél mahadról... mióta vagy szinkronszinész? Mibe játszottál már? Mibe szeretnél játszani? Oh és legyél mérges...-tettem fel a kérdéseket, amik izgattak, volt a szinkronszinészekbe valami extra, elég sokféle hangot eltudnak játszani, sok érzést olyanok mint a szinészek és az énekesek közös gyereke.
|
Pár percig farkasszemet néztem az előttem heverő papírokkal majd egy sóhaj után megszólaltam. -Megcsinálom.-jelentettem ki majd elvettem az asztalról egy papírkötetet. Félrébb lépkedtem és nekitámaszkodtam az asztalnak a derekemmal, úgy kezdtem el olvasni a lapon szereplő szövegrészletet. "
POLONIUS
Mindjárt jön. Aztán rakja meg, királyném!
Nincs mód kiállni, mondja, csínjait;
Most is csupán felséged állt közötte
S a nagy harag közt. Én itt hallgatódzom;
Csak kérem, bánjon kereken vele.
HAMLET
(künn) Anyám, anyám, anyám!
KIRÁLYNÉ
Csak bízza rám: ne féltsen engemet.
Vonuljon vissza: hallom lépteit.
Polonius elrejtezik. Hamlet jő
HAMLET
Nos hát, anyám, mi tetszik?
KIRÁLYNÉ
Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.
HAMLET
Anyám, nagyon megsértetted atyámat.
KIRÁLYNÉ
Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz.
HAMLET
Menj, menj: kötözködő nyelved gonosz.
KIRÁLYNÉ
Mi volt ez, Hamlet?
HAMLET
Mi baj, édesem?
KIRÁLYNÉ
Feledtél?
HAMLET
Nem, a szent keresztre! nem:
Ön a királyné, férje öccse nője;
De - bár ne volna az - anyám is ön.
KIRÁLYNÉ
Ha így van, küldöm, aki bír veled.
[...] "
Először lassan olvastam végig a szöveget, aztán mindig kicsit gyorsabban és afrra figyeltem, hogy a hangszínemet megfelelő képpen tudjam változtatni, persze csak magamban próbálgattam. Mikor eltelt a 10 perc, William szólt hogy kezdhetem. Rendesen megálltam előtte és elkezdtem felolvasni, előadni a lapra leírt szöveget, hangsúlyozva, és a két fél között mindig különböző hangszínt tartva. Az utolsó mondat utolsó szava kiejtése után nagyot nyeltem és félénken az előttem lévőre pislogtam.
|
|
"Mint egy kölyök kutya, az a baj velük, hogy nem tudni képesek lesznek-e házat őrizni vagy kölyök kutyák maradnek-e" - gondoltam magamba miközben a fiúra néztem, de hogy könnyitsek a dolgán.
-Legyen a párod vagy megtudod oldani egyedül a többféle személyiséget? - tettem fel a kérdést, bár lehet a fiú nem tudta, de ez igazán fontos kérdés volt, mert plusz pont ha egyedül képet ilyet alkotni, főleg ha szinkron szinész. Aztán megjött a fiú menedzsere is aki körömrágva figyelte a tesztet az egyik sarokból, mig a másikba az örzőm volt, igy majdnem olyan volt a helyszin mint valami boss fight egy játékban, ahol én vagyok a kincset örző sárkány akin túl kell jutni.
-Akkor kérlek válassz egy papirt, adok mondjuk tiz? öt? Legyen tiz perc felkészülési időt, aztán hajrá - mondtam neki, de miközben vártam a választást odacsúsztam az asztalhoz és felültem rá, majd keresztbe tettem a lábam és vártam a produkciót.
|
"Hm? … Hogy mi? Ez valami teszt? Felmérés? " kezdtem el gondolkozni. Először majdnem rávágtam, hogy inkább beszélgessünk… de aztán arra is gondoltam hogy mi van ha ez valami fontos teszt. Jól kéne teljesítenem. Érdekes ez az egész de érdekel mi lesz a vége. Lehetséges, hogy élvezni fogom. Miért ne? -Hát… rendben. - mosolyogtam kicsit. "Lehet hogy rontani fogok de nem élet halálra megy úgyhogy nem lehet olyan nagy gond.." Továbbra is mosolyogva, csillogó szemekkel néztem a szemébe. Mint valami energikus kiskutya aki várja a gazdája parancsát. Tehát úgy gondoltam hogy vagy a tesztelésem a célja, vagy tesztel, hogy megtudja; alkalmas vagyok-e a célja eléréséhez. De akkor mi volt az igazi cél? Ekkor kezdett kicsit megfájdulni a fejem úgyhogy inkább nem gondolkoztam ezen többet és próbáltam minnél jobban feloldódni… amennyire csak lehetett,
|
-Nem szükséges ennyire formálisnak lenni, nyugodtan lazulj el nem foglak megenni... - mondtam nyugodt hangon bár a végén egy sunyi mosoly futott végig az arcomon, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan ment igy akár halucinációnak is tünhetett. Tetszett, hogy bátran tartotta a szemkontaktust, elég sokan nem szokták első találkozáskor, bár hallottam a hangjából a félénkséget, amire az államat a nagy és mutató ujjam közé csiptettem és hümmögve kezdtem felmérni a fiút fentről lefelé és újra ugyanezt.
-Nos először is felmérném a tudásot, mielőtt még a szolgálatomra álhatnál, remélem nem bánod... -mondtam kedvesen mosolyogva majd csettintettem és az őröm odaadta az aktatáskámat, amiből előhúztam egy akkora köteg papirt, ami alig fért el a kezembe, de láthatóan össze volt több is tűzdelve.
-Akkor játszunk egy kicsit... - ketté szedtem a papir köteget és szétcsúsztattam őket mint a kártya lapokat. - Minden összetűzött papir kettő vagy több ember párbeszédjét tartalmazza, a klasszikus szövegektől a modern drámákig és meséken át minden megtalálható itt, szeretném ha random húznál egyet és eljátszanád, majd még egyet és még egyet, amig meg nem győzöl arról hogy jó vagy... na mit szólsz? Ah, de ha ez túl megterhelő neked most még, nem bánom azt se ha beszélgetünk... -mondtam a fiúnak, de kiváncsian vártam mit lép, mivel sokat meghátrálnak ilyenkor.
|
Csak vártam és vártam, de csak nem jött senki sem. Majd hirtelen nyílt az ajtó amire odakaptam a fejemet. Az illető egy nálam magasabb úriembernek tűnő személy volt. Hirtelen azt sem tudtam hogyan szabad nézni rá…olyan tekintélyt parancsoló tekintete volt. -Miyagi Haruka. Úgyszintén- fogtam vele kezet mosolyogva. Halvány lila elképzelésem sem volt hogy egy ilyen személynek mi dolga van velem így kis gondolkodás után rákérdeztem kissé félénken. -Miben lehetek szolgálatára?- óvatoskodtam mosolyogva, tartva a szemkontaktust. Igazán érdekelt hogy mik is a szándékai.
|
Nem igazán volt inzétnivalóm mára, úgyhogy úgy terveztem be a programjaimat, hogy meglátogatom a kedvesen sponzorált Idol céget, hiszen hallottam pletykákat az új emberekről, egyik Ruka-channal dolgozik, és sok friss husi és leledzik most a cégnél, igy odatelefonáltam és közöltem velük, hogy ha van még ott valaki aki új odamennék és megnéznem, át ha szükségem lenne rá. Nagy örömmel közölték velem, hogy még találtak egy ott lévő szinkronszinészt, aki új és kapna az alkalmon, hogy bemutatkozzon nekem, bólintottam a kocsiba bár ezt nem látták a telefon másik felén, ezért szóltam, hogy úton vagyok, mielőtt letettem volna a telefont pánik hangot hallottam, amire elmosolyodtam. Mivel a közelbe volt csak fél óra volt az út, limuzin ajtaja kinyilt én pedig öltönybe kivánszorogtam belőle. Örző kutyám, mármint testőröm kiséretében beléptem az épületbe, mire legalább három ember rohant hozzám, hogy miben segithet, amire csak mosolyogtam és szóltam, hogy találkozómra sietnék, igy ez is lett. Egy zavarban lévő hölgyike kisért a teremhez, aminek az ajtaját az őröm nyitotta és beengedett, mint valami hirességet, bár mondjuk igaz, elég nagy szponzor vagyok itt, úgyhogy nem is baj, hogy igy kezeltek. Mikor beléptem zsebre tett kézzel velem szembe került egy nálam alacsonyabb kölyök. Lenéztem rá kék szemeimmel amik a szemüveg mögé rejtőztek, majd mosolyra húztam a komor számat és felé nyújtottam a kezem.
-William Vincent Leafold örvendek a találkozásnak - mondtam az angol akcentusom kiséretében.
|
Mikor a menedzserem érkezésem után rögtön közölte velem hogy mehetek is haza mert ma nincs dolgom itt; pihenhetek (ennek kifejezetten örültem) el is indultam végig a folyósón a kijárat irányába. Valaki megpöccintette a vállamat ezért megálltam és és kedvesen ránéztem az úrra. Ő halkan közölte velem hogy sürgősen várnak a konferenciateremben. Ezen elcsodálkoztam majd el is indultam visszafelé a folyósón. Meg sem álltam a konferencia teremig. Majd kis hezitálás után kopogtam kettőt, ezután óvatosan benyitottam. A terem üres volt. Erre elcsodálkoztam és beléptem majd becsuktam magam után az ajtót. "Talán eltévesztettem a termet? Lehetetlen." elkezdett furdalni a kíváncsiság hogy mi lehet ilyen fontos és ha tényleg fontos, miért nincs itt senki sem,. Álldogáltam még pár percig majd elindultam az ajtó irányába azzal a tervvel hogy inkább hazamegyek. Mielőtt a kilincshez nyúltam volna mégis meggondoltam magam és inkább tovább ácsorogtam.
|
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
