[22-3] [2-1]
 -Hát rendben, akkor gyere..-mondtam és ismételten ránéztem az órámra. Ha most elindulok jókor érek oda.. Ígyhát szép lassan elkezdtem befelé sétálni a tetőtérről, nem figyelve hogy jön e utánam de a cipőjének kopogása a hátam mögött kissé árulkodó volt. Néma csendben sétáltam végig a folyósókon, mentem le pár lépcsőn.. Eléggé elbambultam, figyelnem sem kellett, már csukott szemmel is odatalálnék.. Mikor észhezkaptam már az a bizonyos ajtó előtt álltam...
//folyt -> Foto Studió//
|
-Ó ma fotózásod van? Mondjuk lehet nekem is akadna még dolgom, de amig nem szólnak rám azt hiszem csatlakozom hozzád... merre is van az a szemkiégető fotó terem? - tettem fel a kérdést, mert soha nem szoktam figyelni merre járok ebbe az épületben, mindig követem a menedzserem és arra megyek amerre ő. Többnyire játszom a mobilomon mig sétálunk, úgyhogy az kelt fel, hogy nekimegyek és beverem az orrom, de ez már megszokott dolog nálunk. "Végül is igértem, hogy meglesem miért is olyan jó model ez a törpe, lehet itt az alkalom, bár dereng valami megbeszélés, amire mennem kéne, de nem számit, amig nem kezd el a menedzserem ordibálni, hogy hol vagyok van időm"
|
-Igaz..-gondolkodtam el. Akkor mire gondol, hogy az övéből? Hát jó.. -Ahogy gondolod, nekem megfelel- mondtam végül. Majd ránéztem az elég félelmetes állapotban lévő gitárra. -A tetőn elégetni? Meglátnák a füstöt.. Ennyi erővel vízbe is dobhatnád..- ötleteltem a hülyeségeimmel amiket nem feltétlenül szándékoztam komolyan mondani.. Az órámra néztem. -Pár perc és engem már keresni fognak szóval menni kéne..- ajánlóttam fel ismét az órámra pillantva. Volt már olyan hogy elaludtam és azért nem mentem fotózásra, úgyhogy a menedzserem már kezd hozzászokni hogy engem elő kell keríteni fotózás előtt..
|
-Mondjuk akár gardróbból is megoldható, csak lehet nem a tiédből...-mondtam ezzel közölve, hogy nem muszáj költeni, mert akár nálam is összevakarhatunk pár cuccot. Ha suttyó lennék beöltöztetném hugom ruháiba, amit nálam hagyott egy látogatáskor, de ha nem is ezt szinte biztos vagyok benne, hogy találhatunk neki valami ruhát. Ha már ez a terv meg van, ránéztem a gitárra...
-És ezt hova tüntessük? - mutattam a kettétőrt hangszerre ami ott haldoklott a padon. - Elégessük? Itt rejtsük el valahol? Bár talán az égetés jobb módszer lenne, felgyújthatnánk itt a tetőn...
|
-Hmm.. Nem hiszem hogy lenne álcám. Szerintem nem ártana előbb vásárolni. Bár lehet hogy minimálisan meg tudom oldani....-gondoltam végig. Ilyen álcákkal nem vagyok felkészülve túlzottan..minimálisan talán igen.. -Aztán ha lehet szerintem valahova messze tóhoz vagy bárhova, csak csendesebb legyen a hely, ha nem túl nagy kérés.- fogfalmaztam meg "vágyamat" a szökéssel avagy "eltűnéssel" kapcsolatban.
|
Nagyobb ellenállásra számitottam, igy kicsit meglepődtem, mikor egyszerűen beleegyezett a dologba. Innentől már csak neki is kell adni egy álruhát, ha csak nincs már neki előre elkészitve egy.
-Álcád van, vagy menjünk vásárolni? - tettem fel egyszerűen a kérdés miközben tovább szöttem a terveim, de vajon hova menjünk.
-Ötlet, hogy hova menjünk? Valami tóhoz messzebb vagy a városba vegyüljünk el? - kérdeztem a fiútól és egyben magamtól is, számomra talán a természet jóval megnyugtatóbb és lehet ihlet adóbb volna, de lehet a városba könnyebb elvegyülni, de ha a menedzsereink nekilendülnek lehet a fél város minket fog keresni. Nehéz döntés... nehéz.
|
Mikor közölte velem a "tervét" előszőr arra gondoltam hogy csak viccel így nem reagáltam rá. De mikor rám mutatott és kijelentette hogy én is vele megyek, leesett hogy nem viccel. -Izé.. Nekem hamarosan fotózáson kéne lennem… és.. Hát..-próbálkoztam kirángatni magam a dologból. Majd elhallgattam és végiggondoltam pár másodpercig a dolgot.. -Hát rendben..-vakartam meg a tarkómat. Hogy miért egyeztem bele? Előszöris, nem hiszem hogy lezt volna választási lehetőségem. Másodszor pedig úgyis unatkoztam..és talán kicsit jobban is megismerhetem majd..
|
Fiú halk nevetése és mosolya után rájöttem, hogy sikerült valami vicceset mondanom annak ellenére, hogy nem állt szándékomba, igy a hajamat hátra túrtam és igyekeztem elfelejteni a dolgot. De végül kaptam választ az ostoba kérdésemre, amire eszembe jutott egy ördögi terv, amivel csöppet kikészitem a menedzserem, de be is vállhat.
-Valóban feltünő lenne, de mi lenne ha én tünnék el és a pánik elfeledtetné a többiekkel a gitár hiányát...? - tettem fel a kérdést, de én már tudtam a választ. Holnap egy programomra se megyek be, kikapcsolom a telefonom, álruhát veszek fel és körbe nézek a környéken, bár egyedül veszélyes lenne. Mondjuk megtudom magamat védeni, de hirtelen ötlettől vezérelve a fiúra mutattam.
-Te is velem jössz... - közöltem vele nemes egyszerűséggel, mint ha természetes dolog lenne velem lófrálni. Nem vagyok a barátkozó tipus, de nem is ez a célom, most a pánikkeltés a cél, ha ő is eltűnik velem nem csak az én menedzserem az övé is kiakad és a fél cég rohangászik majd fel s le. Tökéletes terv. Innentől elfelejtik a gitárt.
|
Mikor rábólintott a mondatomra, egy belső lelki sóhajjal myugtáztam hogy ezt megbeszéltük. Majd amit ez után mondott.. Azon halkan elnevettem magam. De gyorsan abba is hagytam majd mosolyogva ránéztem. Azt hiszem kezdem megkedvelni... -Nem is tudom.. De szerintem feltűnne ha egyszercsak úgy eltűnne… -gondolkoztam el pár másodpercig.
|
Megdörzsöltem az államat, majd az egyik tincset, ami Kou szeméhez lógot felemeltem, hogy jobban szemügyre vegyem, aztán leengedtem és bólintottam rá, hogy valószinűleg ez a helyzet. Ha nem is a magassága miatt, de a szeme miatt biztos vonzó, egyedi meg kell hagyni, bár nem szoktam dicsérgetni, igy nem is szólaltam meg erről.
-Nos sokan mondják, hogy kamera előtt mindenki más... még én is... egyszer majd berontok fotózásodra, kiváncsiságból... - közöltem vele terveimet, bár sejtettem ha én oda berontok, engem is mellé rántanának és valószinűleg velem húznák fel az imidzsét, de majd meglátjuk mennyire fogja időm engedni.
-Szerinted a holttestet... - mutattam a gitárra - eltűntessem végleg és ne szóljak róla vagy dobjam a menedzserem elé, hogy megint galyra vágtam egy gitárt? - tettem fel a költői kérdést, bár nem vártam választ, mert nem tudtam érti-e hogy ez mekkora probléma számomra.
|
Amikor gúnyosan kinevetett, azt hiszem valami mélyen összetört bennem.. Eléggé elsápadhattam.. Mikor megfogott a karomnál fogva felrántott a padról meglepődtem, mondhatni megijedtem. Tudom jól, hogy nem vagyok a világ legmagasabbika.. Ám amikor hallottam tőle az ezek után következő szavakat, kicsit megenyhültem. Belül talán még mosolyogtam is kicsit. -Igen, szerintem a szemem miatt.-értettem vele egyet. Nem állt szándékomban túlragozni a dolgot de valahogy úgy éreztem hogy itt még nem lesz vége a témának. A fotósok azt szokták mondani hjogy a kamera előtt valami egészen más arcot tudok produkálni.. Nem teljesen értem őket. De ők biztos tudják..
|
-Pffhh- szám elé tettem a kezemet, mert majdnem hangosan felnevettem. - Te mint model... ekkora mérettel? Nem gondoltam volna, hogy törpéket is alkalmaznak a szakmában... - mondtam neki eléggé gonoszan mosolyogva rajta, de aztán egy hirtelen gondolattól vezérelve felrántottam a padról, hogy szemügyre vegyem még is miért olyan jó modelnek. Igy elkezdtem körülötte sétálni, mint a filmekben a cápa aki az áldozata körül köröz.
-Nem olyan rég vagy itt..hmm.. -mondtam gondolkozva, miközben megálltam vele szembe. - Talán a szemed miatt... az elég egyedi a modelkedéshez... bár ha más indok miatt vettek fel kiváncsian hallgatom, mert hogy nem a magasságod miatt az biztos... én se vagyok valami magas, de fura egy ekkora model...- közöltem gondolataim a fiúval, bár nem tűnhet kedvesnek, de komolyan a kiváncsiság vezérel. Keveset hallok modelek felöl, nem tudom mi most a trendi, sexepil vagy mi szösznek mondják.
|
Ahogy kicsit arrébb állt tőlem, majd bemutatkozott, figyelmesen hallgattam, majd egy halvány mosolyra húztam a szám egy pillanatig. "tudtam hogy nem csak mérges tud lenni.." -Onodera Kou.. -mutatkoztam be halkan még mindig a fiúra nézve, ám már megint komoly tekintettel. - Itt dolgozom modelként… nem olyan rég óta.-tettem hozzá alig hallhatóan. Nem szégyelltem, nem is dicsekedtem vele.. Csak hogy azért mégis mondjak valamit.
|
Fél szemem végigfutott a fiún, testbeszédéből itélve nem tetszett neki a szituáció, aminek mondjuk én örültem, de végül is úgy döntöttem, hogy eleresztem, igy hátrább hajoltam tőle, majd a karjaimat összefontam a mellkasomnál, gitárra vetett újabb pillantás után a fiúra néztem. Igaza volt nem akarom tudni ki ő, hiszen ha nem tudom a nevét, nem lehet fontos számomra. Ezen logikát éltetve, nem kérdeztem rá a nevére, de én magam még is bemutatkoztam.
-Ruka... - mutatkoztam be olyan egyszerűen mint ahogy régen szoktam, nem kell most nyaliznom, úgyhogy ezzel le is tudtam a dolgot, de végül hozzá tettem - Itt vagyok dalos pacsirta a cégnél... már egy ideje... - mondtam neki, de végül a hangsúlyom enyhült, amiből hallatszódott, hogy kérdés nélkül is várok válaszra, bemutatkozásra a fiútól, hiszen ha hires ő is, legyen rá büszke, dicsekedjen vele. De lehet csak én vélekedek igy.
|
Amikor közelhajolt hozzám kicsit megremegtem, úgy néztem bele a szemébe. Ahogy moindani szokták a "szem a lélek tükre" .. Én !eg nem vagyok rossz emberismerő ígyhát megpróbáltam kitalálni hjogy valyon mi járhat a fejében. "Most mérges rám?" -Ha már így állsz hozzá gondolom nem is akarod tudni hogy ki vagyok..- mondtam ki mielőtt végiggondoltam volna. -Egyébként meg nem vagyok bűnöző, sem kém. -jelentettem ki, bár gondolom nem érdekelte. A kezeim még mindig remegtek attól a hangtól amivel hozzámszólt, de próbáltam nem kimutatni hogy mit is gondolok..
|
Felvontam a szemöldököm, mikor azt mondta, hogy nem tervezett szólni. "Ha nem akar semmit, akkor még is miért bámul... nem látott még embert? Vagy szőke japánt vagy mi a fene?" mérgelődtem magamban,de mikor meghallottam a kérdését hirtelen megtorpantam jobb oldalt, aztán egy gyors lépéssel elé mentem és a füle mellett elsuhintva a kezemet a pad háttámlájára csaptam, igy eléggé közel hajoltam hozzá és mélyen a szemébe néztem, bár az én tekintetemből többnyire düh, de némi szomorúság is kiolvasható volt.
-Valóban nem tartozik rád Törpe, főleg, hogy azt se tudom ki vagy, mi vagy, lehet valami bűnöző vagy aki beette magát a cégbe, talán egy kém... - mondtam neki teljesen rideg hangon, bár igazából csak heccelem, hergelem, de ez nem tűnik ki a hangomból, mert az olyan mint ha mindent komolyan mondanék. Szinésznek is elég jó lennék, volt pár reklámom is, igy van tapasztalat itt-ott.
|
Nagy figyelemmel követtem szememmel a mellettem lévő minden mozdulatát, kifejezéstelen arccal. -Nem terveztem szólni, de ha már így mondod.. - követtem a szememmel az ide-oda sétálgató szőkét. -Tudom hogy nem tartozik rám, de miért törted össze? -kérdeztem végül egy cseppnyi kíváncsisággal a hanghomban. Felkészültem arra hogy válaszként egy lenéző pillantást kapok ismét és egy "Ha tudod hogy nem tartozik rád akkor miért kérdezed?" mondatot, vagy valami ilyesmit.
|
Sóhaj hagyta el az ajkaim, mikor felemeltem a gitárt és a nagy hasa elkezdett himbálózni jobbra-balra, majd körbekörbe forogni, ahogy felkeltem vele együtt. "Sikeresen ketté törtem, meg fog ölni a menedzserem" erre a gondolatra összekócoltam a hajam, mikor megláttam, hogy a törpe a zöld szemeivel engem pásztáz. Csöppet összeszűkült tekintettel néztem rá.
-Mondani is szeretnél valamit vagy csak illetlen mód bánulsz? Bármelyik is... nem örülök neki... - mondtam neki kissé lenéző hanglejtéssel, bár ez tőlem igazán megszokott volt, hiszen a hirnevemnek hű "romlott herceg" vagyok. Végül egy gyors felládulásból odadobtam mellé a padra a gitárt és elkezdtem fel s le kezdtem el sétálni, hogy gondolkozzak, hogyan is adjam be a menedzsernek, hogy tönkre tettem megint... egy gitárt.
|
Csukott szemmel hallgattam a dalt. Ezt a hangot ismertem... Már hallottam. Ahogy hallgattam az éneket, az valahogy elkezdett más tempót felvenni és egész más féle képpen szólni. Ennek az okát nem tudtam, be kell valljam nem is igazán törtem rajta a fejem egészen addig ameddig egy üvöltés szerű valamit nem hallottam. Majd egy puffanást elég közel hozzám. Pár másodperc múlva kinyitottam a szemem és a pad mellett guggoló szőkére néztem. "Tehát ő adja ki ezt a hangot.." Egy kicsit elgondolkoztam majd inkább mégsem szólítottam meg az illetőt. Ám a szemeim még mindig őt páztázták ahogy feláll a gitárjával.
|
Dalom eleinte nagyon nyugodt hangvételű volt és annyira belemerültem, dalba és a gondolataimba is, hogy fel se tűnt, hogy van itt valaki. Viszont a dal a felénél erőteljesebb hangvételűvé vált, szinte kiabáltam, ahogy kiteljesedtek az érzelmek, amikkel már annyira nem birtam, hogy hirtelen egy hangos "Aaaa" hang kiengetése után elhajitottam a gitáromat. Eszembe se jutott, hogy valakit eltalálhat vagy megijeszthet, amig meg nem hallottam a hangot, ami a dobást követte. Igy lassan hajamba túrva felkeltem a fa tövéből, leporoltam a hátsómat és egy hangosabb sóhaj kiséretében a megrongálódott gitárom után eredtem, mikor megláttam, hogy a padom egy törpe pihenget. Ismerős volt az arca, amiből leszűrtem, hogy ő is itt dolgozhat, de még sose beszéltem vele, valószinű akkor nem egy helyen dolgozunk, ezért igyekeztem nem figyelni rá, mig a közelébe lépkedve szemügyre vettem a girátomat leguggolás után.
|
[22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
-Hát rendben, akkor gyere..-mondtam és ismételten ránéztem az órámra. Ha most elindulok jókor érek oda.. Ígyhát szép lassan elkezdtem befelé sétálni a tetőtérről, nem figyelve hogy jön e utánam de a cipőjének kopogása a hátam mögött kissé árulkodó volt. Néma csendben sétáltam végig a folyósókon, mentem le pár lépcsőn.. Eléggé elbambultam, figyelnem sem kellett, már csukott szemmel is odatalálnék.. Mikor észhezkaptam már az a bizonyos ajtó előtt álltam...