[12-1]
 Nem vártam meg amíg mindenki szétoszlik és hazamegy. Mondhatni az első voltam aki távozott a Rukától kapott cetlivel a kezembem amit egy idő után zsebre vágtam. Majd elindultam haza, gyalog mint mindig. Nagyjából mindenhova gyalog megyek. Van pénzem buszjegyre vagy akármilyen jegyre de fölöslegesnek tartom mivel vannak lábaim… Körülbelül fél óra múlva otthon is voltam, kezemben egy kisebb zacskóval. Út közben még beugrottam egy boltba macska kajáért. Mikor nyitottam ki a lakás ajtaját, a szokásos fogadtatás ért; a fekete cicám a lábamhoz dörgölőzött mintha egy hete nem kapott volna enni. Ígyhãt első dolgom volt megetetni. A nagymamám az egyik ismerősénél volt, tehát miatta nem kellett aggódnom. Gyorsan elmentem aludni egy forró zuhany után. …… Reggel az ébresztőm keltett aki a macskám.. Először ráfeküdt a hasamra aztán nyávogni kezdett.. "Értem értem.. Reggeli idő…" megetettem a macskát, majd felkaptam magamra egy farmert, barna bakancsot, fehér hosszú ujjút és egy kapucnis fekete pulcsit. Ezek után zsebre vágtam a cetlit, a pénztárcámat, a fülembe a fülhallgatóm került amit csatlakoztattam a telefonhoz és bekapcsoltam a rádiót. Végül csuklyát fel, majd el is indultam gyalog az uticélhoz.
//folyt -> Ruka lakása//
|
Többen meglepődtek mikor Kou haza akart menni, mikor ilyen nagy hir után illene partizni, de megértették, végül is a modeleknek is szükségük van pihenésre. Bár sejtettem, hogy később majd megünnepelik a dolgot, mert Kou az első akire azt mondtam hogy dolgozhat velem, vagy is hát felhasználom a képeit, ami nagy szó, főleg hogy mostanság eléggé felkapottak lettek a dalaim a piacon, igy majd elindul a morál, hogy ki ez a fiú velem, vajon ki, a barátom, model, ő is énekes, szép szemű. Már látom magam előtt a tömeg robaját egy interjú vagy tv-s előadás keretében. Végül is nem baj, rám is több szem fog figyelni és rá is, bár igy kicsit többet fognak elvárni tőle, ha már velem egy képen szerepel. Mikor meghallottam az ünnepelt fiú nyafogását, kicsit elfintorogtam, de bólintottam végül is össze kell késziteni a holnapi tervet. Ezért tapsoltam egyet.
-Rendben mindenki pihenjen a hirre, aztán holnap folytatjuk... - odamentem Kouhoz és a kezébe nyomtam egy papirt, amin a lakásom cime volt. - Holnap itt találkozunk reggel...-tettem még hozzá, majd felkaptam a gitárt, amit otthon a kandallóba fogok megsemmisiteni.
|
A fotózások után rögtön körülvettek az emberek, igazgatták a ruhámat a hajamat, mindenemet, ahogy szokták. Majd meghallottam Ruka hangját… "mi? Miért?" gondolkoztam magamban de még a saját gondolataimat sem hallottam a körülöttem lévő emberek üvöltésétől. Az órára néztem ami a falon lógott. Ilyenkor már kezd sötétedni.. Vajon áll még az a "szökés"-es terv? …Nagyon reméltem hogy igen. Legszívesebben már elindultam volna haza mikor eszembe jutott hogy nem adtam enni a macskámnak.. Így még jobban haza akartam menni.. "Mi történne ha én most kisétálnék…?" Miközben a ruhámat igazgatták, halkan megkérdeztem a rajtam matató hölgyeménytől: -Baj lenne ha most elmennék? Már fáradt vagyok..-vettem nyafogósra a figurát.
|
Egy szünet pillanatában Koura tekintettem fél szemmel, láttam, hogy mennyire más lett az arcmimikája, ami engem is meglepett, mondjuk tudom, hogy jó dolgokat hozok ki másokból, pedig nem nagyon szeretek másokkal dolgozni, de hát ez van. Felmutattam egy "T" betűt az ujjammal jelezve, hogy szünetet kérek, erre a fotós megállt és azonnal körülugrálták Kout a többiek, smink frissités, dicsérés, hogy mennyire más és jobb volt. Addig én elővettem a telefonomat és tárcsáztam a menedzseremet. Ahogy felvette hallható volt a kiabálása a telefonból mikor eltartottam a fülemtől, aztán hirtelen hozzá vágtam, hogy épp fotózáson vagyok Onodera Kouval, amire még inkább lesokkolt, túl hevesnek titulált, meg hogy honnan ismerem a kölyököt amikor ő csak friss a cégnél. Aztán közöltem vele, hogy az új dalomhoz a közös képeink közül akarok egyet reklámnak, mivel dinamikusabb dal és Kou ilyen arcot tudott vágni tökéletes lesz. Erre nem tudott mit mondani a menedzser, mert tudta ha ellenáll lehet többet nem énekelek. Nem szeretem ha valami nem úgy van ahogy én akarom.
-Van egy jó hirem emberek...a ma készitett képek közül egyik lesz a dalom promotáló reklám kéne...gratulálok... - közöltem mindenkivel hangosan miközben széttártam a karjaimat. Mindenki hangosan sikitott és tapsolt és el se tudták hinni.
|
Amikor elkezdtedd dúdolni, kicsit meglepődtem.. Bár nagyon halk volt, így szerintem csak és hallottam. Koncwntrációm lassan teljesen Rukára irányult. Majd szép lassan csak a dallamot hallottam. Olyan volt mintha mindenki eltűnt volna körülünk. Azt tettem amit a szőkeség mondott, de már egyre kevésbé kellett odafigyelnem arra hogy mit csináljak, valahogy minden jött magától. Arra figyeltem fel, hogy kezdek egyre több mosolyt belevinni a dologba. Az utolsó vaku villanásnál beletúrtam a hajamba és akkorát mosolyogtam amekkorát nem szoktam.. Még fotózáson sem. A többiek arcát látva ez az utolsó nagyonis tetszett nekik..
|
Vettem egy nagy levegőt és a fotósra néztem aki bólintott, majd Koura, nem tűnt fel az elpirulása, csak a vállára tettem a kezemet és elkezdtem egy lágy dalt dúdolni, de olyan halkan, hogy csak a szépszemű modelkém hallhassa, aztán egy szünetnek szóltam neki.
-Elég ha csak az én ritmusom köveked, hallgass és kövess, ahogy változik a ritmus úgy változz...-ennyi tanács után a hátam mögé emeltem az egyik kezem, majd hirtelen kirántottam a hajgumit a hajamból, amire kattant is a vaku, hiszen ki hagyna ki egy ilyen pillanatot, de közbe folytattam a dudolást, hol lassú, hol gyors ütembe és reméltem Kou ki tud kapcsolódni és figyelni tud a ritmusra, mert ha igen akkor olyan képeket fog magáról látni amilyeket még soha.
|
Próbãltam lenyugodni a fotós szavára is, de egyszerűen nem ment. Mikor Ruka oda állt mellém, tágranyílt szemekkel figyeltem őt, és hallgattam amit nekem mond. És aztãn pedig kacsintott... Én meg... Én meg mint valami kis hülye elpirultam a szeme láttára "M-m-mi a jó életért pirultam most meg el?!" szidtam magamban magam.. Majd gyorsan elfordítottam a fejem tőle hogy ha lehet, ne lássa. Pár mély lélegzet vétel és minden újra a régi. Most is figyeltem a fotóst és tettem amit mond.. És persze Rukát.. Bár az előző elpirulós bakim után nem igazán volt merszem nagyon a szemébe nézni..
|
Feltűnt a fotósnak is, hogy Kou nem önmaga ezért mondta neki, hogy próbáljon megnyugodni, addig felegyenesedett én pedig elkaptam a nyakánál fordultam vele egyet és a fotós fülébe súgtam valamit, mire egy kissé hangosabb -Komolyan?- kérdés hagyta el a hangját és meglepedten nézett rám én pedig Koura egy sunyi mosoly keretében. Bár nem vagyok model, de dolgoztam velük a boritóimhoz és reklám plakátaimhoz, igy tudom, hogy kell velük dolgozni, éppen ezért is ajánlottam fel, hogy segitek feltobni Kou hirnevét, bár a menedzserem meg fog ölni, de ennyi kockázat belefér. Ezért odaléptem a kamera másik oldalára, amire a lányok is felszólaltak. Nem kellett rám sminket adni, mert épp ezelőtt alkottam és a ruháim is sztájlosak most az interjú miatt. Fekete trikó volt rajtam egy nyaklánc, aminek a végén egy lópatkó lógott, egy vörös ing és szaggatott farmer. Hajam még fel volt kötve, de nem fogom úgy hagyni sokáig. Odaléptem Kou mellé.
-Kicsit besegitek, bár nem biztos, hogy megtartják a képeket, de hogy érezd milyen mással dolgozni... -kacsintottam a fiúra, mert tudtam, hogy velem fotózni más érzés, legalább is azt mondják az emberek, hogy nagyon könnyű ráhangolódni a pózaimra és ugyanúgy a maximumot hozom ki mindenkiből.
|
Követtem a fotós utasításait, úgy mint mindig. Kizártam a kiülvilágot és csak arra koncentráltam amit éppen csináltam. De éreztem valaki szemét magamon akiét eddig nem, fogalmam sincs hogy miért zavart hogy Ruka is ott volt. Nem szoktam izgulni mert van jó módszerem izgulá ellen, azt már leküzdöttem. De most hogy ő nézett valahogy izgultam és belül remegtem. Fogalmam sem volt hogy miért.. De a legjobbat akartam kihozni magamból, amit csak tudok. Bárhová is állítottak, bármerre is kellett néznem, a szeme sarkából láttam a figyelő szemeit és kissé nyugtalan voltam..
|
Mig engem letámadtak Kout elrabolták, nagyon jó kombóba dolgoznak az itteni munkások, persze a szemem sarkából néha láttam, hogy mit ügyködnek az arcán. Vicces volt látni, de nem tudtam sokat figyelni, mert hallgattam, ahogy dicsérték a hangom, a dalaim, autogrammot is kért egy sminkes vagy öltöztető kisasszony, nem figyeltem rá, hogy mi is a munkája. Aztán elkezdődött, elkezdődött a fotózás. Kou új ruhába flangánt ki és a fotós utasitásaira állitotta be a testét, arcmimikáját. Hogy komolyabban is szemügyre vegyem elléptem a fan tömegem és a fotós mögé álltam majdnem be, hogy lássam amit ő lát. Lássam, mi az ami vonzó benne és be kellett vallanom, valóban volt benne van, egyedi. Viszont lehet idővel kicsit zavaró lesz, hogy bámulom, főleg hogy az én szemeim is feltűnőek, hiába takar a sötét, ami a fotósnak kell, egy egy vakunál felvillanak, mint a macskának az éjszakába.
|
Ahogy beértünk látni lehetett hogy már vártak, és körülbelül jókor jöttem, persze ez után feltűnt nekik a mögöttem álló szőkeség így inkább őt ugrálták körül. Pár másodperc után a sminkes kisasszony elrángatott magával és elkezdett babrálni a hajammal amit elég kitartóan vitt véghez majd pár pillantást az arcomra is nyertem, és egy szokásos megjegyzért a szemeimre. Ezek után megkérdezte hogy mit is keres itt a szőkeség amire nem igen válaszoltam. Ránéztem Rukára, még mindig állt körülötte pár ember.. Arra eszméltem fel hogy egy háromnegyedes ujjú fehér pólót aggatnak rám, amit egy fekete mellény követ s majd egy nyaklánc. S ezek után valaki érdes hangja miszerint "Idő van, kezdeni kéne"
|
Ugyanúgy követtem Kout, mint ahogy a menedzseremet szoktam, előkaptam a telefonomat és pötyögtettem, előtte persze a halott gitárt belegyömöszöltem a tokjába és igyekeztem úgy tartani, hogy ne tünjön fel senkinek a nyaktörése. Néha fel-felpillantottam a telefonom képernyőjéről, hogy kanyar esetén ne menjek neki senkinek, de szerencsére csak egy kisebb baleset törtent, de a hölgyemény gyorsan pirulva bocsánatot kért. Leszedtem a csuklomon pihenő fekete hajgumit, ami eddig karkötőként szolgált és felkötöttem a hajamat. Majd megérkeztünk egy vaskos ajtóhoz, ami kicsit nyikorogva adta meg magát nekünk. Ahogy nyilt az ajtó hangos robaj lett a terembe, mindenki várta Kout és örültek, hogy itt volt, addig én bebújtam mögé, hogy ne vegyenek észre, mert még hangosabb lenne, de gyorsan le is buktam, mivel nehéz eltüntetni a szőkeségem egy apró fekete hajú srác mögött. Igy elkezdtek kérdezgetni, hogy mit keresek itt és hogy ismerem-e Kout, meg hasonlók, amire csak lengetgettem a kezem igy meg úgy, tisztára mint valami activity.
|
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Nem vártam meg amíg mindenki szétoszlik és hazamegy. Mondhatni az első voltam aki távozott a Rukától kapott cetlivel a kezembem amit egy idő után zsebre vágtam. Majd elindultam haza, gyalog mint mindig. Nagyjából mindenhova gyalog megyek. Van pénzem buszjegyre vagy akármilyen jegyre de fölöslegesnek tartom mivel vannak lábaim… Körülbelül fél óra múlva otthon is voltam, kezemben egy kisebb zacskóval. Út közben még beugrottam egy boltba macska kajáért. Mikor nyitottam ki a lakás ajtaját, a szokásos fogadtatás ért; a fekete cicám a lábamhoz dörgölőzött mintha egy hete nem kapott volna enni. Ígyhãt első dolgom volt megetetni. A nagymamám az egyik ismerősénél volt, tehát miatta nem kellett aggódnom. Gyorsan elmentem aludni egy forró zuhany után. …… Reggel az ébresztőm keltett aki a macskám.. Először ráfeküdt a hasamra aztán nyávogni kezdett.. "Értem értem.. Reggeli idő…" megetettem a macskát, majd felkaptam magamra egy farmert, barna bakancsot, fehér hosszú ujjút és egy kapucnis fekete pulcsit. Ezek után zsebre vágtam a cetlit, a pénztárcámat, a fülembe a fülhallgatóm került amit csatlakoztattam a telefonhoz és bekapcsoltam a rádiót. Végül csuklyát fel, majd el is indultam gyalog az uticélhoz.