[9-1]
 Csendben hallgattam a válaszát, válaszait néha-néha biccentve a fejemmel. -Értem.- mosolyodtam el. Kacsintása után mégnagyobb mosolyra húztam a szám, még mindig szemeit figyelve. -Hát jó.-mondtam. "Miről tudnék neki mesélni?" -Hát... -kezdtem a tarkómat vakargatva.-Az apámat nem ismertem, és most a húgommal élek-mosolyogtam. Nem állt szándékomban lelkizni vele, így próbáltam kerülni a részleteket. -Sok emberrel jóban vagyok, közeli barátaim annyira nincsenek-vakartam meg a tarkómat vigyorogva. "Hmm mit mondjak el még neki…?"-agyaltam. Nem jutot eszembe több dolog így inkább vettem a még mindig előttem árválkodó chipsből és lassan rágcsálni kezdtem, végig William szemébe pislogva. Olyan volt mintha rátapadtam volna a szemeimmel az ővére. Ez nem zavart engem, így nem gyakran néztem félre, csak amikor a chipses tálba nyúltam.
|
-Először is ez már túllépi a három kérdéses keretet másodszor lássuk csak, őszintén nem kifejezetten veled akartam beszélni, hanem néhány új emberrel a cégnél, főfő vezetőtök mondta hogy lessek be, de csak te voltál még olyan későn a cégbe, ami azt illeti elég gyakran hivok ide idolokat, sztárokat, reklámozni a clubbot különféle képpen, minél szélesebb a reklám kör annál elterjedtebb a clubbom hire és a mindenkivel ezt csinálom-e kérdés már a negyedik, úgyhogy az titok marad... -mondtam egy kacsintás után.
-Remélem sikerült kielégitenem fő kérdéseid, de ha nem is interjú stilusban, de olykor kérdezhetsz bármit, csak valamit valamiért alapon te is mesélj valamit, családodról, szüleidről, barátaidról, bármit amit érdekesnek tartasz, igy könnyebb megismerni ki milyen személy.
|
-Hehe… igazad lehet-mosolyogtam egy nagyot miközben megvakartam a tarkómat, majd vettem egy szemet az előttem lévő chipsből. -akkor következő kérdésneek…-gondolkoztam el ismét. -Miért akartál velem beszélni tegnap?-érdeklődtem. -És milyen gyakran hívsz ide embereket mint engem az imént? Mindenkivel ezt csinálod? -zúdítottam rá kérdés hullãmaimat puszta kíváncsiságból, egyre komolyodó arccal, tartva a szemkontaktust. De azért az "alap mosolyom" próbãltam fent tartani mint mindig. Kíváncsian pislogtam a válaszra várva. A beszélgetés közben kicsit körül is tudtam nézni rendesen is, nem nézett ki rosszul a hely belülről sem. Csak nem voltam hozzászokva az ilyen helyekhez, dolgokhoz. Csak ezért volt szokatlan, fura számomra.
|
El kellett nevetnem magamat a kérdésen, nem erre számitottam, de nem rossz hogy képes csak igy mindent kimondani. Végül szürcsöltem az italomból egyet és a fiúra néztem.
-Te nem félsz a főnöködtől? Mindenki fél a főnökétől, nehogy kirúgja főleg ha újat, mint a pultos vagy az őr az ajtóban, mind friss dolgozó itt, mivel apró hibával is kirúgok embereket gyorsan változnak, de a fizetés nagyon jó és azzal, hogy itt dolgoznak már valamennyi hirnevük van, mert elég felkapott hely. Ezért tartanak attól, hogy valami olyat tesznek ami nem tetszik én meg szigorúan kirúgom őket... nálatok nem igy van? Ha valaki rossz kirúgják nem? Vagy ha torok gyulladásod lesz és hónapokig nem dolgozhatsz lehet végén lecserélnek, van ilyen... ez elég félelmetes sok embernek, akinek nem biztos az állása, enyém mint főnök elég biztos, nem tudnak leváltani, csak egy kalóz lázadással... -mondtam eleinte komolyan majd a végét elviccelve mosolyogva mondtam a fiúnak, közben kértem némi rágcsát is az italom mellé, igy rák izű chips került elénk, fiú felé is toltam kissé jelezve hogy bátran vegyen.
|
Követve a kékszemű példáját, én is leültem William mellett lévő székre még mindig mosolyogva. -Nem kérek semmit sem, köszönöm.-utasítottam el az ajánlatot csípőből. Mindig ez van, álltalában ez után úgy néznek rám az emberek mintha veszett lennék vagy hasonló... Nyersen fogalmazva utálom az ilyen italokat. Az meg mégis csak fura lenne ha sima vizet kérnék egy ilyen helyen.. Meg amúgysem vagyok szomjas.. "Három kérdés"-gondolkoztam el a fejemet vakargatva. -Akkor először is-kezdtem. -Miért tűnik úgy, hogy rajtam kívül mindenki tart tőled?-tettem fel a legelső kérdést ami az eszembe jutott és ami a legjobban foglalkoztatott. Bele sem gondolva hogy talán ezt nem mások előtt kellett volna. De mostmãr nem szívhatom vissza... "Lehet hogy nekem is tartanom kéne tőle?"-tettem fel magamban a költői kérdést.
|
Kezemet a fiú hátához tettem, úgy toltam beljebb a clubba egyenesen az italos pult felé, ami rám fért az biztos, még bizseregnek a kezeim is a mai kiosztás után, ezért lehűtöm őket valami jeges ütős itallal, addig mesélhet a fiú, amit akar. "Hm vajon mi történne ha valami más is kerülne az italába?" - tettem fel magamnak a kérdést, mert tudtam, hogy akik ide járnak hajlamosak rosszalkodni, de persze mindent a kezeim között tartok igy soha nem volt baj, ha még is volt valami komolyabb helyre hoztam az illető pedig nem került elő többet. Miután odavezettem a fiút a pulthoz felültem az átlátszó dizájn székek egyikére és kopogtattam a pultosnak, mire odarohant hozzám és megkérdezte, hogy mit adhatok főnök.
-Valami erőset, jéggel... vendégemnek pedig... - pillantottam a fiúra. -Majd választ magának valamit azt hiszem... - mondtam mosolyogva, amire kicsit összerezzent a pultos, itt félnek a mosolyomtól, de igyekeznek ezt takarni a vendégek előtt.
-Ha már igy ide jöttél, adok egy ajándékot a bátorságodért, kérdezhetsz bármit, mondjuk három kérdésig, rólam, munkámról, bármiről, ami érdekel...de csak három kérdés, illetve rendelj bátrab bármit én állom.
|
Az ajtó csapódás hallatára majdnem megãllt a szívem. Őszintén szólva nem tudom, hogy miért voltam ennyire betojva. Amikor meghallotam suttogó hangját a fülemnél,először nem esett le hogy ki az. Majd mikor rá is néztem természetesen már rájöttem. "A szívbajt hozod rám…"-sóhajtottam egy nagyot, s szokásosan belemosolyogtam a még mindig gyönyörű kék szemeibe. Legalább tudtam, hogy nem tévesztettem el a helyet. Ami azt illeti, félelem érzetem nem igen volt, és a feszengés gyors iramban kezdett enyhülni. Nem tudtam hogy mit mondjak, miről kezdjek el beszélni, vagy hogy egyáltalán el kezdjek e beszélni. Ezért úgy döntöttem, hogy nem mukkanok meg ameddig nem szükséges, tehát ameddig nem kérdez vagy valami ilyesmi.
|
Kis random találkozásom után elég sok dolgom akadt hirtelen, igy még a club nyitását is lekéstem, igy nélkülem kezdték el, szerencsére nem töketlen bandát vettem fel, de ahogy odaértem a club elé láttam, hogy korábbi teszt alanyom nagyon vacilál, mit tegyen, ezért szóltam, hogy odébb parkoljunk és én magam sétáltam oda, hogy meglepjem, de egyre bátrabb lett, igy végül bemerészkedett, bár vicces látvány volt. Először azt gondolná az ember, hogy egy kém, aki utánam kutakodik ha már ilyen tempóba mozog, ezért megfordult a fejembe, hogy rá uszitom a biztonságiakat, hogy hozzák hozzám mint kém, de azért még ennyire nem sokkolom le, igy kicsaptam a bejárati ajtót nagy lendülettel, mire pontosan a szinkronszinész mögé kerültem. "Nem jutottál messzire" - gondoltam magamban és a vállára helyeztem a kezemet.
-Bátor vagy, hogy sikerült bemerészkedned... - suttogtam a fülébe, majd elhajoltam és levettem az öltöny felsőm, igy csak ingbe voltam, aminek az ujját feltűrtem útközbe, mondhatni kényelmesebb ruhának is akár.
|
Igencsak sokáig kavarogtam a városban mire megtaláltam az épületet. Ám végül csak meg lett. Megálltam az épület előtt a kártyával a kezemben. Kis gondolkozás után óvatosan résnyire nyitottam az ajtót. Ennyi pont elég volt ahhoz hogy körülnézzek alaposan is akár. Kissé odafagytam az ajtóhoz így eltelt pár másodperc mire megmozdulni is sikerült. Csak nem befele, hanem kifele. Arra biztonságosabbnak tűnt. "Mi a bánat ez a hely?" sütottem le a szemem és rápillantottam a kártyára. Most olvastam el először részletesen a dolgot… A fejemet legszívesebben a falba vertem volna.. De úgy döntöttem, hogy még egyszer bekukkantok. Csak óvatosan. Ki is nyitottam résznyire az ajtót, csak úgy mint ez előtt. Jól tudtam hogy ez nem az én világom. Azt viszont nem értettem hogy miért is vagyok itt pontosan. Ha kérdezik, mit mondok? Égek egy nagyon aztán kitessékelnek? Ezek a gondolatok furdaltak, de inkább félre tettem őket. Ha kérdezné, csak unatkoztam és beszélgetni jöttem… na de miről?! Halvány fogalmam sem volt róla. De mégis, körülbelül egy nyugdíjas csiga tempójában bemerészkedtem…
|
[9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
