Új bejegyzés Frissítés

2015.12.13. 07:01 Acchan

Végig mosolyogtam Ruka előtt ülve, mint valami idióta, de nem tehtettem semmit, egyszerűen jó kedvem volt.  Mikor Kou megérkezett és felhívta a figyelmünket arra, hogy egy kissé... Feltűnőek vagyunk, körbenéztem a kávézóban és valóban egy-két lány pírral az arcán, de még fiúk is minket bámultak és láttuk az arcukon, hogy alig hiszik el amit látnak. Mosolyogva csóválom meg a fejem. -Azt hiszem, ezt sosem fogom tudni megszokni... - nevettem halkan, majd felnéztem a pincérre. Az órámra pillantottam, majd egy vállvonás után egy jó édes kávét rendeltem.  Csendesen nézelődtem egy darabig, végül a tekintetem Rukán kötött ki, mikor megkérdezte, hogy miről is beszélgessünk.  Uhh... Kettőt és könnyebbet kérlek. A fiúkat figyelve sóhajtottam fel. -Hát... Nekem mindegy igazából, bármiről szívesen beszélgetek. - igazából szeretem, ha kérdeznek tőlem, arra néha egyszerűbb válaszolgatni. Persze nem a végtelenségig, de most az lenne a legjobb. Koura néztem, mivel énekes létünkre sem jutott eszünkbe semmi, ami nem volt épp dícséretes dolog, de hátha neki van valami ötlete.

2015.12.12. 22:57 himechi

Végül én értem oda legelőször, igy vártam a többiekre, órámat figyelgettem, ami nyaklánc formájába diszelgett rajtam, először Kei érkezett oda hozzám, úgy nézett ki hogy Kou késni fog, igy bementünk a kávézóba és helyet foglaltunk, amint megjött a fiú meg is szólta, hogy feltűnő személyiségek. végül is hirtelen két énekes is betévedett a kávézóba, azt hiszem igaza van. De örülök, hogy mosolygósabb hangulatba van mint ahogy elindultunk. Szinte azonnal jött is a pincér, hogy mit szeretnénk, én forrócsokit kértem magamban bailey'seset, többiek meg majd kérnek maguknak azt amit akarnak. -Na most hogy összegyültünk, beszéljünk valamiről? Mert eddig tartott az ötletem, hogy ide jöjjünk

2015.12.12. 22:05 Kuro

Keivel szálltam le, majd egyedül mentrem tovább hazafele. Amikor hazaértem a cicusom fogadott aki egyből kajáért nyávogott. Így hát első dolgom volt megetetni.  Ez után lefürödtem és tiszta ruhát húztam. Hiányzott a nagymamám… nem szabadott sokat rá gondolnom ezekben a percekben mert ha megtettem volna, lerogytam volna és nem hagytam volna abba a bőgést egészen másnapig. Így mikor elkészültem azonnal neki is vágtam az útnak.. Ismét gyalog, mint mindig. Nem volt kis idő mire odaértem. Mikor megérkeztem benyitottam majd szétnéztem. Enyhe feltűnéssel ücsörgött a két dalospacsirta egy asztalnál. Alig lehetett észre venni őket…tényleg…egyáltalán nem tűnt fel senkinek sem… ááá dehogy… Óvatosan oda léptem hozzájuk, majd egy köszönés után én is leültem. -Kicsit feltűnőek vagytok..-jegyeztem meg, majdnem elröhögve magam.

2015.12.12. 21:54 Acchan

Igazából az út hátralevő része jó hangulatban telt, beszélgettünk néha, legalábbis én próbálkoztam egy kicsit jobb hangulatot csinálni, de nem igazán jött össze... Én Kou-val szálltam le, majd egy idő után tőle is elbúcsúztam és egyedül folytattam az utam. Próbáltam kikerülni a nagy ember tömegeket, de nem mindig sikerült, aminek persze megint egy-két aláírás és fotó lett a vége.  Sóhajtva értem haza és zártam magamra az ajtót. Az órámra pillantottam és elkezdtem tervezgetni, hogy összeszedem magam. Elmentem füredni, majd egy másik inget és farmert kaptam magamra, így tisztán és frissen indulhattam vissza a kávézóba, bár most inkább autóba ültem, mert az mégis gyorsabb, minha sétálgatnék és különben is szeretek vezetni. Szóval miért ne? A megbeszélt idő előtt 10 perccel érkeztem, azonban kicsit távolabb parkoltam le a kávézótól. Egy napszemüvegben szálltam ki az autómból és miután lezártam a járgányt, kényelmes tempóban indultam el a találkozó helyszíne felé.  Tudtam, hogy nem kések el, mégis a karórámra pillantgattam. Nem szeretnék itt sokat álldogálni, ezért elhatározom magamba, hogy ha nem lesznek ott, én beülök a kávézóba. Szerencsémre, ahogy közeledek Ruka szőke haját egyből kiszúrom. Mosolyogva lépdeltem oda hozzá, miközben köszöntem neki és levettem a napszemüveget.

[4-1]